Bruno Ferrero: A sivatag negyven meséje (Részlet)

2017. május 01. – 2017. május 08.

Az Isten elhatározta, hogy megteremti az édesanyát. Már egy hete bajlódott vele, amikor megjelent egy angyal, és így szólt:

-Ezzel vesztegettél el egy egész hetet?

-Igen. De olvastad- e a megrendelő lapot?

Mosható legyen, de ne plasztik anyagból. Száznyolcvan alkatrészből álljon, és mindegyik cserélhető legyen, kávéból és az előző napok maradékából éljen, olyan legyen a csókja, hogy mindent meggyógyítson, és legalább hat pár keze legyen.

Az angyal hallgatta, és hitetlenkedve rázta a fejét:

-Hat pár?

-Nem a kezek megteremtése a nehéz – mondta az Isten -, hanem az a három pár szem, amellyel egy anyának rendelkeznie kell.

-Olyan sok?

A jó Isten bólintott.

-Az egyik pár azért kell neki, hogy csukott ajtón keresztül is megláthassa, hogy mi történik, amikor beszól: „Mit csináltok?” , és azt a választ hallja, hogy „semmit”. Egy másik szempárra a fej hátsó részén azért, hogy észrevegye, amit nem kell látnia. A harmadikra pedig azért, hogy mikor gyermeke valami rosszat tett, szemeivel közölhesse: „Mindent tudok, és éppen ezért melletted vagyok.”

-Uram – szólt az angyal, enyhén megérintve a karját -, ma már eleget dolgoztál, térj nyugovóra, holnap is lesz nap.

-Sajnos nem tehetem – szólt az Úr -, már majdnem befejeztem. Elkészült egy édesanya, aki magától meggyógyul, ha beteg, aki tud hat ember számára ebédet készíteni egy fél kiló darált húsból.

Az angyal kíváncsian körberepesi a mintaanyát, és sóhajtva megjegyzi:

-Túl gyöngéd.

-De mindennek ellen tud állni. Neked halvány fogalmad sincs, mit tud egy édesanya elviselni – szólt az Úr.

-Tud gondolkodni?

-Nemcsak hogy gondolkodni tud, hanem annyira ügyesen használja az értelmét, hogy még a kompromisszumra is képes – állította az Úr.

Akkor az angyal közelebb hajolt a modellanyához, és az egyik ujját végighúzta az arcán.

-Itt van valami fölösleges – szólt az angyal.

-Nem fölösleges ott semmi – szólt az Úr -, az egy könnycsepp.

-Hát az meg mire jó?

-Azzal lehet kifejezni az örömöt, a bánatot, a csalódást, a fájdalmat, a magányt és a büszkeséget.

-Te egy lángész vagy! – kiáltott fel az angyal

Mosolygó Tamásné (Vera néni)