„Uram, állíts szájam elé őrséget, és

ajkam kapujához rendelj védelmet!”

                                         (Zsolt 140,3).

A hallgatás szelídség, 

     amikor nem szólsz, ha bántanak,

     amikor nem keresed a magad igazát,

     amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,

     a hallgatás szelídség.

 

A hallgatás irgalom, 

     amikor nem feded fel testvéreid hibáit;

     amikor készségesen megbocsátasz

     anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,

     amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,

     a hallgatás irgalom.

 

A hallgatás türelem,

     amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést,

     amikor nem keresel emberi vigaszt,

     amikor nem aggódsz, hanem

     türelmesen várod, hogy „a mag” kicsírázzék,

     a hallgatás türelem.

 

A hallgatás alázat,

     amikor nincs versengés,

     amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,

     amikor hagyod, hogy testvéreid

     kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,

     amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,

     amikor cselekedeteidet félreértik,

     amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,

     a hallgatás alázat.

 

A hallgatás hit,

     amikor nyugodtan vársz, mert

     tudod, hogy az Úr fog cselekedni.

     amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,

     amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek

     téged, mert elegendő neked, hogy az Úr megért,

     a hallgatás hit.

 

A hallgatás imádat,

     amikor átkarolod a keresztet, anélkül,

     hogy megkérdeznéd: „Miért?”

     A hallgatás imádat.

 

„Jézus hallgatott” (Mt 26,63)