A vakáció arra való, hogy visszakapjuk magunkat. Év közben szinte elveszítjük azt, akik vagyunk, elhasználódunk az örökös, lázas tevékenységben, mindig tennünk kell valami „fontosat” – életünk nem más, mint örökös készenlét. Szép ez, jó ez, kell ez, de nem lehet „nonstop” csinálni… Időnként meg kell állnunk, hogy legyen erőnk a továbbhaladásra.
A szabadidő értelmes eltöltése a játék. A játék, amelyre oly kevés idő marad év közben, pedig nélkülözhetetlen a lélek frissen tartásához. A játéknak örök életre szóló erőtartalékai vannak. A fontoskodó bölcsek világára szégyent hozhat egy homokvárat építő kisfiú. Komolyabb dolgot csinál, mint azok, mint akik iktatószámaik precízségében bíznak. A játék könnyűvé teszi a lelket, kisöpri belőlünk a gondokat, erősíti a testet, ügyessé tesz, föloldja gátlásainkat. Végre valami olyat csinálunk, aminek itt és most nincs kézzelfogható haszna, tehát a játékban kilépünk az anyagiasság börtönéből, és hagyjuk ünnepelni a lelket.
Jézus ma azt mondja:
Nézzétek az ég madarait!
Nem vetnek, nem aratnak,
csűrbe se gyűjtenek –
mennyei Atyátok táplálja őket.
Ő tápláljon bennünket továbbra is! Jó szóval, az étellel, itallal, gazdagító nyári élményekkel és mindazzal, amire szükségünk van. Ámen.
Mosolygó Tamásné
(Vera néni)
